A pénz majdnem biztosan boldogtalanná tesz

Különös lelkigyakorlat gazdagoknak

Sz. Sz., uzlet@hetivalasz.hu

Heti Válasz Online - 2008.11.19.

Aki elolvassa Manfred Kets de Vries Szex, Pénz, Boldogság és Halál című könyvét, egy alapvető tanulsággal biztosan gazdagabb lesz, s "A pénz nem boldogít" közkeletű mondást a jövőben így, kissé sarkítva értelmezi: "A pénz majdnem biztosan boldogtalanná tesz".

A most megjelent kötet ugyanis szemléletes esettanulmányokkal mutatja be - többek közt Borisz Abramovics, a Chelsea futballcsapatát is tulajdonló orosz milliárdos példáján keresztül - mindazokat a veszélyeket, amelyek a dúsgazdagokra leselkednek, s amelyek miatt a tehetős emberek gyakorta panaszkodnak lelki kiégés miatt „háziorvosuknak, gyógyszerészüknek". Ha már ugyanis akkora vagyonra tettek szert, hogy bármit megvehetnek, ami pénzért megvásárolható, akkor - ha figyelmüket nem fordítják a valóban maradandó, nemes célok felé - a többre vágyásnak nem marad beteljesületlen tárgya. Így gazdagon bár, de - itt most nem a bibliai értelemben - „lelki szegényként" hagyják el földi porhüvelyüket.

Manfred Kets

A holland menedzsment-pszichológus kedden a budapesti Ybl Klubban annak a konferenciának a vendége volt, amelyet a könyv hazai megjelenése alkalmából szervezett a kötetet gondozó Manager Könyvkiadó. A válogatott hazai üzletembereket felvonultató esemény kisebbfajta lelkigyakorlattal ért fel a résztvevők számára. Az előadó ugyanis provokatív példákon keresztül, rendkívül szuggesztív módon, a közönség egyes tagjait megszólítva elmélkedett életről és halálról, a vezető feladatairól, küldetéséről, s arról, hogyan lehet védekezni a kiégés ellen. „Nothing kills like succes", vagyis semmi nem öl úgy, mint a siker - igyekezett a közönség eszébe vésni egyik legfőbb gondolatát Manfred Kets de Vries, majd leszögezte: előbb-utóbb minden csúcsvezetőt utolér a nárcizmus kísértése; és jó, ha ilyenkor igyekeznek továbbra is két lábbal a földön állni, és nem hagyni, hogy a fejükbe szálljon a dicsőség.

Ezek persze közhelyek - már azoknak, akik az üzletemberek világát kívülről szemlélik. Figyelemre méltó volt azonban látni, hogy miként hatottak mindezen gondolatok magukra az érintettekre. Erről tanúskodott az a pódiumbeszélgetés is, melyen a kötet fordítója, Csák János mellett Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Törő Csaba üzletember és Anthony Radev, a McKinsey & Company Magyarország ügyvezető igazgatója válaszolt Heltai Péter kérdéseire.

A társalgás valamennyi résztvevője - hol több, hol kevesebb sikerrel - arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy nemcsak sok pénze, de lelke is van, és hozzá tud szólni a lét olyan alapvető kérdéseihez, mint hogy mivégre vagyunk a világon, mi az élet értelme és végső célja. A konferenciának keresve sem lehetne jobb summázatát adni, mint amit Manfred Kets de Vries ír a könyvében: „Azt még senki nem mondta a halálos ágyán, hogy bárcsak több időt töltöttem volna az irodában. Azt már inkább, hogy bárcsak több időt lettem volna a családommal."